Az emberek nem használnak olyan honlapot, ahol nem ismerik ki magukat. Ha nem érthető egy honlap felépítése, vagy nem találjuk, amit keresünk, akkor nem maradunk sokáig, és később sem térünk vissza. Csak az a honlap marasztalja a felhasználót, amelyik rendelkezik a jó navigáció három alapfeltételével: világos, egyszerű és következetes.

A webes tájékozódás alapvető jellemzői

Webes böngészéseink hasonlítanak bolti vásárlásainkra, nézelődéseinkre. Általában valami konkrét dolgot keresünk. A való világban ez lehet egy orvosi rendelő, hivatal, valamilyen árucikk stb.

Eldöntjük, hogy segítséget kérünk-e, vagy előbb nézelődünk. A különbség az, hogy egy weboldalon senki nem áll ugrásra készen, hogy megmondja, merre van egy bizonyos termék. A kérdezés webes megfelelője a keresés: beírjuk a keresőmezőbe az elnevezést vagy a keresett dolog bizonyos jellemzőit, és kapunk egy listát a helyekről, ahol az előfordulhat.

Jakob Nielsen a felhasználókat két csoportra osztotta: vannak „keresésorientált" látogatók, akik egy honlapon azonnal a keresőmező után néznek. Ők alighanem ugyanazok, akik a boltban rögtön az eladó után szaladnak.
Mások, a „linkorientált" felhasználók jobban kedvelik a böngészést, és csak akkor fordulnak a kereséshez, ha már minden más lehetőséget kimerítettek, vagy felbosszantotta őket a sikertelenség.
A fenti kategóriákba be nem sorolható felhasználók aszerint döntenek, hogy milyen ismereteik és tapasztalataik vannak, mennyire sietnek, vagy mennyire tartják megbízhatónak a weboldal navigációs eszközeit.

Ha a nézelődés (böngészés) mellett döntünk, jelzések segítségével tájékozódunk a hierarchiában. Rendszerint átfutjuk a kezdőlapot, hogy megtaláljuk a honlap főbb menüpontjait (az áruházban így keressük meg a különböző osztályokat), és arra kattintunk, ami a legmegfelelőbbnek tűnik. Azután megnézzük az almenük listáját. Kis szerencsével egy vagy két további kattintás után hozzájutunk egy listához, ami olyan termékeket tartalmaz, amilyeneket keresünk:
Ezt követően ugyanúgy tanulmányozzuk az egyes termékeket, ahogyan azt az áruházban tennénk, csak itt nem dobozokat és címkéket olvasunk, hanem hivatkozásokra kattintunk.

Ha végül nem találjuk meg, amire szükségünk van, odébbállunk. A boltból is, és az internetes honlapról is távozunk, ha úgy véljük, nem kapható a termék, vagy ha már túlságosan idegesítő a keresgélés.

A böngészés elviselhetetlen könnyűsége

A webes és a ,,valódi" nézelődés között sok a hasonlóság. Amikor weblapokat böngészünk, bizonyos értelemben úgy érezzük, mintha materiális térben mozognánk: sok internetes kifejezést ezért a „való világból" kölcsönöztünk: a honlapra belépünk, a neten szörfözünk, a linkek elvisznek vagy elvezetnek valahová. Sokkal ritkábban mondjuk, hogy egy oldalt betöltünk vagy megjelenítünk. Csakhogy a webes böngészés kényszerűen nélkülözi az igazi térbeli tájékozódás néhány kulcsfontosságú jellemzőjét, amihez életünk során hozzászoktunk.

A weben nem érezzük a méreteket és távolságokat. Még ha régóta használunk is egy weboldalt, fogalmunk sincs a valódi méretéről, amennyiben nem egészen kis kiterjedésű honlapról van szó. (Hány oldalas? Ötven? Száz? Ezer?) Sokszor azok sem ismerik a bonlapok valódi méretét, akik fenntartják őket. Csak gyanítjuk, hogy egészen mély bugyrai is lehetnek, ahol még sosem jártunk. Egy raktár, múzeum vagy áruház esetében legalább némi fogalmunk lehet arról, mekkora teret ismerünk és mekkorát nem. Ezért hasznos, hogy azok a linkek, amikre korábban rákattintottunk, más színnel jelennek meg. Ez legalább némi fogalmat nyújt arról, mekkora területen jártunk már.

Nincs irányérzetünk. Az interneten nincs balra és jobbra, nincs fent és lent. Használunk ugyan olyan kifejezéseket, mint fel és le, de ezt a honlap hierarchiájára, az általános és specifikus szintek viszonyára értjük.

Nincs térérzetünk. A materiális térben mozogva ismeretet gyűjtünk magáról a térről. Megjegyezzük, hol vannak az egyes dolgok, és hogy hogyan találhatjuk meg őket a legkönnyebben. Az első alkalommal valószínűleg a jelzéseket követve keressük meg pl. a mosógépeket, de másodjára nyilván eszünkbe jut egy jobb ötlet: „Mosógépek? Emlékszem, hol van, a jobb hátsó sarokban, a hűtőgépeknél".

Az interneten azonban hivatkozások segítségével utazunk, a talpunk nem érint semmiféle talajt. Ráklikkelünk az „Elektromos berendezések" linkre, és egy varázspálca máris az elektromos berendezések közé teleportált; nem kellett átszelnünk a teret, és nem nézelődhettünk útközben.
Ha a weben akarunk visszatérni egy korábban látott dologhoz, fizikai értelemben nem támaszkodhatunk semmiféle információra arról, hogy hol van. Csak úgy kereshetjük meg, ha visszaemlékszünk, hogy a konceptuális hierarchia mely pontján található.

Ezért fontosak a könyvjelzők (a személyes tárolt hivatkozások) és a ,,Vissza" gomb, amelynek a használata az összes webes kattintás mintegy 30-40%-át teszi ki."

Mindez azt is megmagyarázza, miért fontos a jó kezdőlap. A kezdőlap tisztás az internet dzsungelében, viszonyítási pont, mint régi utazók számára az Esthajnalcsillag. Ha egyszerűen visszatalálunk az „édes otthonhoz", akkor újult erővel kezdhetjük elölről a böngészést.

A materiális tér hiánya egyaránt jó és rossz. Jó, mert a légiesség, a könnyedség mámoros érzés, és ez részben megmagyarázza, miért olyan könnyű elveszíteni időérzékünket a weben - hasonló ahhoz, amikor belefeledkezünk egy jó könyvbe.
Ugyanakkor gondot is okoz: nehezebbé teszi a tájékozódást. Vajon miért használjuk a „webes navigáció" kifejezést, miközben sohasem mondunk olyasmit, mint „áruházi navigáció" vagy „könyvtári navigáció"? Ez a tengerészeti nyelvezetből származó szó angol közvetítéssel került az internetes nyelvezetbe, és eredeti jelentése kettős: a) eljutni egyik pontról a másikra; és b) kitalálni, hogy hol vagyunk.

A webes navigációnak ez utóbbihoz van köze; az interneten nehezebb megállapítani, hol vagyunk, mint a való világban, hiszen a weben bolyongva óhatatlanul eltévedünk, de nem tudunk körülnézni. A webes navigációban az ott fogalma csak a honlap hierarchiájában értelmezhető.
A navigáció nem egyszerűen a weboldal egy jellemzője, hanem maga a weboldal. Ugyanúgy, ahogy az épület, a polcok és a pénztárak együttese maga az Áruház. Navigáció nélkül nem lenne ott az ott.

Amit hajlamosak vagyunk elfelejteni a webes navigációról

Láttuk, hogy a navigációnak két szerepe van: fel kell tárnia azt, amit keresünk, és informálnia kell arról, hogy hol járunk.

A navigáció „fény az éjszakában". Eltévedni senki sem szeret. Sötét erdőben bolyongani rossz, napsütötte réten kirándulni jó. Ha a honlap navigációja jól működik, szilárdabb virtuális talajt érzünk a talpunk alatt, fogódzót kapunk a kezünkbe. Egy szó mint száz: magabiztossá tesz.

De ne feledkezzünk meg a navigáció további, nem kevésbé fontos funkcióiról sem:

Megmutatja, hogy mi hol van. Ha a hierarchiát láthatóvá tesszük, a navigáció megmondja, mi található a honlapon. Felfedi a tartalmat, és ez még annál is fontosabb lehet, mint eljutni valahová vagy pontosan megtudni, hol vagyunk.

Érzékelteti, hogyan kell a honlapot használni. A jól működő navigáció megmondja, hol érdemes kezdeni a keresést, milyen lehetőségek állnak a rendelkezésünkre. A jó navigáció szükségtelenné teszi a használati utasítást. (Ez megint csak jó, mert a legtöbb felhasználó úgysem olvassa el a használati utasítást.)

Bizalmat ébreszt a honlap fenntartója iránt. A felhasználók minden pillanatban mérlegelik, hogy megbízhatnak-e a honlap mögött álló szervezetben. Ez azért fontos, mert ezen múlik, hogy maradnak-e, és visszatérnek-e később. A világos, jóI kigondolt navigáció az egyik legjobb módja annak, hogy a honlapunk iránt bizalmat ébresszünk.