Mivel a felhasználók megrögzött „átfutók”, célszerű olyan technikákat alkalmaznunk, amelyekkel a lehető legtöbbet tudjuk bemutatni és megértetni a weboldalunkból. Az öt legfontosabb dolog a következő:

Hozzunk létre vizuális hierarchiát minden oldalon!

Használjuk ki a webes konvenciókat!

Osszuk az oldalt világosan elkülöníthető részekre!

Legyen világos, mire lehet kattintani!

Minimalizáljuk a „zajt”!

1. Hozzunk létre egyértelmű vizuális hierarchiát!

Ha a honlapunkat a sietős felhasználók számára is könnyen elérhetővé akarjuk tenni, az egyik legfontosabb tervezési elvünk az legyen, hogy az oldalon található minden jelentősebb elem már megjelenésével is világosan és pontosan tükrözze azt a viszonyrendszert, ami a lapon található dolgok között áll fenn: melyek az egymással kapcsolatban álló elemek, és mi az, ami valami másnak van alárendelve. Minden oldal tartalmát vizuális hierarchiába kell rendeznünk.

A vizuális hierarchiába rendezett oldal három fő jellemzője a következő:

a.) A legfontosabb dolog látható a legjobban. A leglényegesebb címeket kiemelhetjük nagyobb, kövérebb, eltérő színű karakterekkel, biztosíthatunk számukra nagyobb felületet, helyezhetjük őket az oldal tetejéhez közelebb stb.

b.) A logikailag kapcsolatban álló elemek vizuálisan is álljanak kapcsolatban. Ezt a kapcsolatot érzékeltethetjük azzal, hogy bizonyos dolgokat közös címsor alá helyezünk, alkalmazhatunk hasonló stílust a megjelenítésünk során, vagy elhelyezhetjük őket jól elhatárolt, közös térben.

c.) Egyes elemek más elemek „ölelésében” helyezkednek el, így világos, mi minek a része. Például ha egy fontosabb címszó (Számítástechnikai könyvek) a konkrét könyv címe fölött jelenik meg, akkor az oldal teljes tartalma, beleértve magát a könyvet is, a címszó alárendeltségébe kerül.

A jól megszervezett vizuális hierarchia időt spórol meg a felhasználónak, a szervezéssel és a vizuális fontossági sorrend kialakításával pillanatok alatt átláthatóvá teszi a tartalmat.
Ha egy oldal nem rendelkezik világos vizuális hierarchiával – például minden éppen ugyanannyira fontosnak tűnik –, kénytelenek vagyunk a lap teljes tartalmát átfutni, hogy megtaláljuk a számunkra érdekes szavakat vagy kifejezéseket, és nekünk kell eldönteni, mi a legfontosabb, és hogyan van szervezve maga az oldal. Ez pedig munka és időigényes.
Ha olyan oldalt böngészünk, aminek a vizuális hierarchiájában hiba van – például egy címszó alatt látszólag nem oda tartozó dolgok bukkannak fel –, az olyan zavaró, mintha egy rosszul megfogalmazott mondatot olvasnánk.

2. Használjuk ki a webes konvenciókat!

Nincs jobb barát a megszokásnál – a konvenciók segítségével a felhasználó még akkor is sok dolgot kitalálhat egy honlapról, ha amúgy egy szót sem ért belőle.

Két fontos dolgot kell tudni a webes konvenciókkal kapcsolatban:

a.) Rendkívül hasznosak. Világos, hogy a konvenciók azért konvenciók, mert jól működnek. A megfelelően alkalmazott konvenciók segítségével a felhasználó úgy kalandozhat honlapról honlapra, hogy pillanatok alatt átlátja, mi hogyan működik.

b.) A webdesignerek viszont nem szeretik a konvencionális megoldásokat. Szerintük egy új honlap készítésénél a megbízást egy új, eredeti alkotás létrehozására kapták, nem utánzásra.

Ha nem akarjuk a jól bevált webes konvenciókat használni, meg kell győződnünk arról, hogy az, amit használunk helyette a) annyira világos és magától értetődő, hogy nem kell megtanulni vagy megérteni, vagyis épp olyan jó, mint maga a konvenció; vagy b) annyival jobb, hogy megéri elsajátítani. Minden innováció esetén fel kell mérnünk, mennyire hasznos az, amit helyettesítünk. Akkor újítsunk, ha biztosan tudjuk, hogy a mi ötletünk jobb (és ha mindenki, akinek megmutatjuk azt mondja: szuper!). De ha nem ez a helyzet, akkor inkább maradjunk meg a konvencióknál.
Minden konvenció briliáns, újszerű ötletként kezdi a pályafutását. Ha egy ötlet tényleg jó, más weboldalak is alkalmazni kezdik, és idővel annyira elterjed, hogy magától értetődővé válik.

3.) Osszuk az oldalt világosan elkülöníthető részekre!

Ha a felhasználó áttekint egy jól megtervezett weboldalt, ideális esetben néhány pillanat elteltével olyan jól tájékozódik, mintha a szülővárosában sétálna: pontosan tudja, melyik utcában sorakoznak a cipőboltok, hol vannak a hangulatos, olcsó kisvendéglők, és melyik az a negyed, ahol ebédelni nem tud, viszont sok az irodaház és a bank.

Azért fontos, hogy az oldalt világosan elkülönülő részekre osszuk, mert a felhasználó így gyorsabban eldöntheti, mire koncentráljon, és mely részeket hagyhatja nyugodtan figyelmen

4.) Legyen világos, mire lehet kattintani!

A felhasználók a böngészéssel töltött idő jelentős részét arra fordítják, hgy keressenek valamit, amire ráklikkelhetnek. Fontos, hogy világossá tegyük számukra, mire kattinthatnak és mire nem.
Például Orrin Hatch szenátor 2000-ben sikertelen küzdelmet vívott a republikánus elnökjelöltségéért. Nem volt világos, hogy a honlapján mire lehet kattintani: mindenre vagy semmire. 18 link volt az oldalon, de csak kettőn látszott, hogy rá lehet klikkelni: ezek egyike a „Kattintson ide, és legyen a támogatónk!” felirattal, a másik pedig aláhúzott hivatkozás „A teljes cikk” szöveggel.
A többi hivatkozás színes szöveg formájában jelent meg. Csakhogy a honlap minden szövege színes volt, így első látásra nem lehetett benne felismerni a linkeket.
Ez nem katasztrofális hiba, de amikor egy honlap készítője felesleges gondolkodásra kényszeríti a felhasználót valami olyannal kapcsolatban, aminek teljesen automatikusnak kellene lennie, azt kockáztatja, hogy elfogy az oldal látogatóinak igen csak véges türelme, és megcsappan a jóindulatuk is, amit általában az új honlapok iránt éreznek.

Érdekes még egy egészségügyi termékeket forgalmazó cég keresőmezője, mert a keresőgomb egyáltalán nem úgy néz ki, mint a keresőgombok általában, hiába van rajtuk a hasonló funkciójú elemek két tipikus ismertetője, a „Keresés” felirat és egy nyíl a mező közelében. A háromszögletű nyilacska az egyik leggyakoribb konvenció annak jelölésére, hogy az adott pontra klikkelni lehet. Csakhogy ezen az oldalon a nyíl a szövegtől kifelé mutat, mintha valami másra vonatkozna, míg a konvenció értelmében a nyílnak a szöveg irányába kellene állnia. Elég lenne a nyilat a szöveg bal oldalára helyezni, és máris eltűnne az kérdőjel.

5. Tisztítsuk meg az oldalt a zavaró zajoktól!

A jól átlátható weboldalak egyik legfőbb ellensége a vizuális szemét, aminek két fajtája ismeretes:

Túlzsúfoltság. Egyes weboldalakat böngészve olyan érzés fog el, mintha a piacon járnánk, ahol az egymást túlkiabáló kofák mindegyike arról akar meggyőzni, hogy nála a legfinomabb a paradicsom és a legzamatosabb a görögdinnye.
Nem szabad a honlapunk látogatóit „vizuális üvöltözéssel” megtámadni: ha minden egyes felirat fel akarja hívni a felhasználó figyelmét arra, hogy Mennyi pompás holmit lehet itt kapni! Ha felkiáltójelek és kiemelések miriádjai tarkítják az oldalt!!!! AKKOR A FELHASZNÁLÓ FEJE KÓVÁLYOGNI KEZD!!!!!!

Háttérzaj. Némely weboldal olyan, mint egy koktélparti, ahol önmagában egyetlen hanginger sem elég erős ahhoz, hogy a figyelmünk ráirányuljon, de az alapzsivaj mégis megterhelő.
Például az egyik híroldalon található menü kiváló, hatékony eszköz, aminek a segítségével a felhasználók pillanatok alatt megtalálhatják az őket érdeklő cikkeket. Csakhogy a címeket elválasztó vonalak zsibongóvá teszik a képet. Ha a vonalak világosabbak lennének, az egészet könnyebb lenne áttekinteni.

A különböző felhasználók különböző mértékben tűrik a nehézségeket és a figyelemelterelést: egyeseknek nem okoz gondot a zsúfolt oldal és a háttérzaj, másoknak viszont annál inkább. Ha weblapokat készítünk, akkor jó kiindulási pont lehet, ha mindent vizuális zajnak tekintünk mindaddig, amíg nem bizonyosodunk meg ennek az ellenkezőjéről.