Krug második webergonómiai törvénye: Nem számít, hányszor kell kattintanom, ha egyetlen klikkelés sem igényel fejtörést.

A webdesignerek és webergonómiai szakemberek évek óta vitáznak azon, hogy vajon hány kattintást lehet elvárni egy felhasználótól, ha el akarjuk kerülni, hogy túlságosan felidegesítse magát.

Ez a probléma egy komplex kérdés része, amely arra próbál választ találni, hogy a széles avagy a mély struktúrájú honlapok-e az előnyösebbek A széles honlapokon minden szint több kategóriára oszlik, de kevesebb szint van, így kevesebb klikkeléssel lehet a legmélyebbre jutni. A mély honlapoknak több szintjük van, de kevesebb opció közül lehet választani szintenként. Néhány honlapot eleve olyan szabály szerint készítettek, amely kimondja, mennyi a maximális kattintások száma (rendszerint 3, 4 vagy 5), amellyel az oldal bármely pontjára el lehet jutni.

Első látásra hasznosnak tűnik a kritérium, hogy adott számú kattintással egy honlap tetszőleges pontjára eljuthassak. Azonban joggal merülhet fel az ellenvetés, hogy ha valamit keresek, a józan ész határain belül nem a kattintások száma a fontos, hanem az, hogy egy-egy klikkelés mennyire nehéz – azaz mennyi gondolkodást igényel, és mekkora annak lehetősége, hogy rossz döntést hozok.

Valószínűsíthető, hogy a felhasználók nem bánják, ha többször kell kattintaniuk, amennyiben e kattintások kellően egyszerűek, és folyamatosan azt az érzetet keltik, hogy a felhasználó jó úton jár. A vonatkozó szabály valószínűleg az, hogy három, gondolkodást nem igénylő kattintás felel meg egy nehéz klikkelésnek. Természetesen vannak kivételek. Ha sokadjára kell elvergődnöm egy honlap bizonyos részére, vagy valamely webes alkalmazás különösen nagyszámú kattintást igényel, esetleg ha az oldal lassan töltődik le, akkor a kisebb klikkelésszám értéke megnövekszik.

Összefoglalva: amikor az internetet használjuk, egyfolytában döntéseket kell hoznunk. Minél kevesebb gondolkodást igényel egy-egy döntés, annál könnyebb az adott honlapot használni.