Krug harmadik webergonómiai törvénye: Töröld ki a szöveg felét minden egyes oldalról, aztán töröld ki a maradéknak a felét is!

A jól megírt szöveg tömör. A mondat ne tartalmazzon fölösleges szavakat, a bekezdés ne tartalmazzon fölösleges mondatokat, ahogyan egy rajzban sincs a kelleténél több vonal, és a gépnek sincs szükségtelen alkatrésze.

A legtöbb weboldalon a szavak nagy része csak a helyet foglalja, hiszen soha senki nem fogja őket elolvasni. Viszont attól, hogy egyáltalán ott vannak, a látogatónak az a benyomása támad, hogy ha nem tanulmányozza őket kellő alapossággal, lemarad valami fontosról. Ettől sok weboldal ijesztőbbnek tűnik, mint amilyen valójában.

A szöveg csökkentésének számos jótékony hatása van:

Csökken az oldalon található zaj mennyisége.
Jobban kiemelkedik a hasznos tartalom.
Rövidebbé válik az oldal, így a felhasználó többet tekinthet át anélkül, hogy görgetnie kellene.

Persze nem muszáj mindig és mindenhol törölni. Például egy vasúti menetrendeket tartalmazó oldalon nem kell megfeleznünk a szavak számát. Valójában két fő ellenségünk van: a látogatót üdvözlő, öndicsérő, „jópofizásnak” nevezett fecsegés, és a használati utasítás.

Le a jópofizással!

A jópofizást mindenki felismeri. Jópofizás fogad minket a legtöbb kezdőlapon, ömlengő kifejezésekkel üdvözli a látogatót, és nem tud betelni saját nagyszerűségének dicséretével. Jópofizás vár a honlapok egyes szekcióinak kezdőlapjain is.

A jópofizás nem árulja el, miért jó valami, csak arra koncentrál, hogy az agyunkba vésse, mennyire hihetetlenül jó. A jópofizás gyakran ugyanolyan öntömjénezés, mint amit a rosszul megírt reklámszövegekben találunk - egy szemernyi információt sem tartalmaznak.
Bár említettük, hogy a jópofizás a honlapok kezdőlapján is megtalálható (ez az a szakasz, ami úgy kezdődik, hogy „üdvözöljük..."), legnépszerűbb élősködési helye mégis a honlapok egyes szekcióinak bevezetője. Mivel ezek az oldalak sokszor csak tartalomjegyzékek, nagy a kísértés, hogy jópofizással töltsük meg őket. De képzeljük csak el, milyen lenne, ha egy könyv szerkesztője a következő szöveggel kedveskedne az olvasóknak a tartalomjegyzékben: „Ez a könyv számos érdekes fejezettel szolgál a ……….. és a ………. tárgykörében. Reméljük, élvezni fogják őket!"
A jópofizás olyan, mint a hogyvagykázás - tulajdonképpeni tartalma nincs, csak arra szolgál, hogy megfeleljünk az alapvető társadalmi normáknak. De a webhasználat során mások az elvárásaink: szeretnénk rögtön a lényegre térni. Így hát hasznos, ha a jópofizás lehető legnagyobb részét száműzzük.

Le a használati utasítással!

A túlburjánzó szavak másik táptalaja a használati utasítás. A használati utasítások legfontosabb tulajdonsága az, hogy soha senki nem olvassa el őket - legalábbis addig nem, amíg az egyéb megoldások, például az „átverekedéses" taktika sokadszorra csődöt nem mondott. De ha a használati utasítás túl hosszú, a felhasználók jó eséllyel még így sem fogják megtalálni azt, amit keresnek.
A cél az, hogy honlapunkon minden annyira magától értetődő, de legalábbis érthető legyen, hogy a használati utasítások teljesen feleslegesek legyenek. Ha mindenképpen muszáj instrukciókat adnunk, azok legyenek rövidek, velősek.